A Mestermű Fogsor története

1974-ben vettem át fogorvosi diplomámat a Semmelweis egyetemen. Munkámban mindig a tökéletességre törekedtem.

1983-ban Ostfrieslandban, Németországban külföldiként engedélyt kaptam fogorvosi rendelő nyitására, mert tizenötezer ember ellátása nem volt megoldott. Az egyetlen ott dolgozó idős kolléga hálás volt, hogy tehermentesíteni fogom, mert éjszaka is felcsöngették a fájós fogú páciensek. Nem volt se hétvégéje, se ünnepnapja.

Pácienseim amint beültek a kezelőszékbe, közölték velem, hogy „ezt a fogat kell kihúzni”. Érkezésemig ugyanis a fájós fog eltávolítása és nem a kezelése volt a bevett gyakorlat. Ennek eredményeként rendkívül sok fogatlan emberrel találkoztam. Legfiatalabb fogatlan páciensem 14 éves volt.

Az adott helyzet arra ösztönzött, hogy a teljes fogsor készítésével kezdjek intenzíven foglalkozni. A világ legjobbjaitól tanultam. Legfőbb mestereim: Arne G. Lauritzen, Albert Gerber, J. Schreinemakers, Johannes Meist és végül, de nem utolsó sorban édesapám.

A ‘80-as években folytatott tanulmányaim és kutatásaim során feltűnt, hogy a hagyományos harapásvétel, a felpuhított viaszba való haraptatás eredménye a páciens izomzatának pillanatnyi állapotától és a kezelő ügyességétől függ.

1985-ben svéd kollégák bemutattak egy filmet az egészséges és a beteg állkapocsízület működéséről. Ez a film nagy hatással volt rám. Úgy éreztem, megtaláltam a hiányzó láncszemet. A problémák okát a rossz ízületi működésben véltem felfedezni, bár korábban ezt a témát egyáltalán nem tartottam ennyire fontosnak.

Az állkapocsízület mozgásainak leképezésére és visszaadására egy bonyolult eszközparkot fejlesztettem ki. Ennek eredményeként olyan fogsort tudtam készíteni, amelytől a páciensnek olyan érzése támadt, mintha az mindig is a szájában lett volna. Viszont így konzerváltam a meglévő hibákat. Például ha korábban az eredeti fogsorával nem tudott rágni, az általam készítettel pont ugyanúgy nem tudott.

A teljes fogsor készítésében való elmélyülés vezetett az állkapocsízület fontosságának felismeréséhez. Rájöttem, hogy a tipikusan hibás mozgások lemásolása rossz cél. A fogsornak nem úgy kell működnie, mint egy kitaposott cipő, hanem ortopéd cipőként.
Az állkapocsízület rendezése, és ezzel az egészséges mozgások elérése a helyes cél.

Az állkapocsízület rendezése és az egészséges mozgások elérése, ennek kutatása és tökéletesítése lett új szakmai célkitűzésem.

A harapás rendezésére, mérésére 1990-ben szabadalmaztattam az általam kifejlesztett harapásregisztrálás módszert: a harapás levezetését a helyes ízületi pozícióból.
A felső állcsont anatómiailag helyes leképezésére arcíves regisztrálást használok.
A harapást a helyes ízületi pozíciókból vezetem le. Ehhez az ízületeket definiálható helyzetbe kényszerítem, majd a készülékben rendezem a hibás állkapocsízületet.

A Mestermű Fogsor a több évtizedes kutatásom eredményeként jött létre, mely készítése során a kiváló minőségű alapanyagok felhasználása mellett a saját találmányú eszközparkot és egyéni módszereimet alkalmazom, ezáltal a fogsor úgy működik, mint egy ortopédiai segédeszköz.

 

Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel!